Rachael Lippincott: Két lépés távolság

 Sziasztok!

Most a legújabb értékelésemmel érkeztem, ami nem más, mint a nagysikerű Két lépés távolság című történet, ami nem csak a könyvmolyok, méginkább a filmnézők szívét is elrabolta. Már akiét...

Fülszöveg

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stela Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szivük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

Címkék

amerikai, barátság, betegség, filmadaptáció, halál, ifjúsági, kórház, kortárs, magyar nyelvű, regény, romantikus, váltott szemszög

Idézetek

"Ha ez minden, amit kaphatunk, akkor ragadjuk meg!"

"Ez csak az élet. Észre sem vesszük, és vége lesz."

"Abban a pillanatban tudom, hogy a "kis valaminek" köztünk még nincs vége. Csak most kezdődik."

Értékelés

Már egész régóta szemeztem ezzel a kötettel, annak ellenére, hogy először nem is tudtam a könyv megjelenéséről, mindenhol csak a filmet láttam, és többnyire arról is beszéltek körülöttem az emberek. Egyszer észrevettem Molyon, hogy valaki kívánságlistára tette, akkor csekkoltam, hogy mégis milyen ez. Ezután meg is vettem a Könyvfesztiválon, aztán hetekig, hónapokig hánykolódott a polcomon, és őszintén elmondom, el sem akartam olvasni, egyszerűen hidegen hagyott az egész.

Még tavaly decemberben erőt vettem magamon, sokat mondogattam magamnak, hogy ideje lenne már elolvasni, de aztán mindig csak húztam a számat, de csak belekezdtem. Úgy érzem, hogy itt hibáztam egy hatalmasat, mert ez a szájhuzogatás elkísért végig, és az olvasásélményem is olyan szájhuzogatósra sikeredett. 

Alapvetően a téma maga még érdekelne is, hiszen egyszerűen imádom az orvosi történeteket, ahol egy kicsit közelebb kerülünk a kórházi világhoz, hiszen az is egy másik világ, legalábbis az egészséges emberek számára. Imádom az ilyen sorozatokat is, nagy kedvencem Doktor House, a jövőben szeretnék hozni majd róla sorozatajánlót is, de bármikor le tudok ülni Grace Klinikát vagy Vészhelyzetet is nézni. 

Apropó sorozatok; rengetegen mondják azt, hogy a film ez esetben sokkal jobb volt, ütősebb volt, mint a könyv, mert több mindent, több részletet ismerhettek meg. Én még nem láttam a filmet, viszont azt elmondhatom, hogy elbírtam volna még több részletet, akár a szereplőkről, akár magáról az egész egészségügyi helyzetről. Első gondolataimban végig az motoszkált, ha nem nyerte el a tetszésem ez a könyv, mekkora szenvedés lenne számomra a film. Egy kicsit kiábrándító, azonban egyszerre megkönnyebbülés volt hallani, hogy a film most jobb, mint a könyv.

A legnagyobb negatívumom ezzel a könyvvel kapcsolatban talán az volt, hogy egyszerűen nem tudtam izgulni a szereplőkért. Alapvetően a kiinduló helyzet klisés, még a ritka betegség ellenére is, gondoljunk csak a Minden, mindenre vagy az Éjjeli napfényre, bár az utóbbit nem olvastam, de nem is érzek rá kényszert. Még el sem kezdtem a könyvet, de már számítottam arra, hogy mi lesz a vége a történetnek. 

A negatív élmény mellett természetesen volt pozitív is. Ez a könyv, a klisés tulajdonságai ellenére remek példakép lehet arra, hogy nem szabad feladni. Attól még, hogy beteg az ember, élhet teljes életet, lehetnek barátai, lehetnek hobbijai, lehetnek céljai. Én azt mondom: legyenek is céljaik, hiszen ez visz minket előre. Bármelyik betegséggel élő, küzdő, szenvedő ember mindig is több lesz csupán egy beteg embernél. Annyi minden van bennük, ami kívülről nem is feltétlenül látszik, hogy mi, egészséges emberek még csak el sem tudjuk hinni. És az, hogy ezt megmutatta ez a történet, talán a könyv legnagyobb kincse.

Még úgy is, hogy voltak benne a hibák mellett apró kincsek, rendkívül sokáig tartott elolvasni, pedig nem egy tégla könyvről van szó. Azonban ha jobban ki lett volna fejtve maga a betegség, maga történet, többet megtudunk mindenről és mindenkiről, elfelejtette volna velem a klisét, és könnyedén adnék neki akár még 5 csillagot is. 

Később, ha újraolvasom, lehet hogy nagyon meg fogom szeretni, így viszont minden jóval és rosszal együtt 3,5 csillagot adok most erre. 

Hogy kiknek ajánlom?
Minden olyan embernek, aki szereti a klisés, ám de értékkel rendelkező olvasmányokat, és nem riasztja el őket a kórházi szerelem kibontakozása.

Borítóvélemény

Magyarországon a könyv egyből a filmes borítóval jelent meg, amit én személy szerint nagyon sajnálok, hiszen imádom az eredeti kötést.
Mint ahogy azt az értékelésben is említettem, rengeteg ember úgy tartja, hogy kivételesen a film jobbra sikerült, mint a könyv, és talán ezért lett ez a borítója. Úgy gondolom, hogy filmplakátnak elmegy, de én nem tenném ezt könyvre borítóként, ha lehet választani az eredeti és e között.

Megveheted itt

Ha esetleg felkeltette volna az érdeklődéseteket a könyv, vagy már olvastad, de szeretnél egy példányt otthonra, ide kattintva meg is vehetitek!

Befejezés

Rámosolygok, majd megteszem azt az egyetlen lopott lépést, és már kétlépésnyire vagyunk egymástól.