Sziasztok!
Ma egy olyan regényt hoztam el Nektek, amiről számomra nehéz beszélni, de épp annyira hallgatni is. Ez nem más, mint a világsikerű Szólíts a neveden, eredeti címén Call me by your name André Aciman kezei közül. Fogadjátok sok szeretettel!Fülszöveg
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
Idézetek
Megszerettetted velem önmagamat, azt az önmagamat, akivé melletted válok.
Ugyan kit szólíthatnék még a nevemen rajta kívül?
– Mikor, ha nem később?
Címkék
20. század, amerikai szerző, biszexuális, férfi főszereplő, filmadaptáció, ifjúsági, kortárs, LMBTQ, magyar nyelvű, meleg, nyár, Olaszország, regény, romantikus, sorozat részeÉrtékelés
Őszintén, nem is tudom mit mondjak. De még csak azt sem, mit gondoljak. Ritka esetek egyike volt, hogy előbb láttam a filmet, mint hogy a könyvet elolvastam volna. Jelenleg itt ülök az ágyamon, írom mindazt, mi csak eszembe jut, és arra gondolok, mennyire szerencsés vagyok, hogy ez pont így történt, és nem fordítva. Egy ilyen regény után nem valószínű, hogy megnéztem volna a filmet, amit viszont kifejezetten szerettem.Úgy gondolom, hogy adott volt egy jó alapötlet, amiből egy szép, sőt nem is, egy gyönyörű történetet lehetett volna írni a tinédzser szerelemről, amikor annak ellenére, hogy még nem ismerjük sem magunkat és sokszor a szexualitásunkat sem rendesen, azt hisszük, hogy az igazit találtuk meg a szerelmünkben, még ha velünk egynemű is. Annyira jól meg lehetett volna írni. Nem is értem hol siklott el az egész.
A könyv 304 oldal hosszú volt. Ennek a 304 oldalnak a nagy részét kifejezetten Elio gondolatai tették ki, aminek olykor semmi értelme sem volt. Az egész igazából olyan szürreális élményt adott a számomra, hiszen adott egy 17 éves fiú, aki véleményem szerint igencsak túlművelt, és minden apró cseprő dologról lett egy gondolata, amiből egy egész, barokk körmondatokkal teletűzdelt gondolatmenet lett, akár több oldalon keresztül is. Nem mondom, hogy olykor ne lett volna kedvem átugorni néhány bekezdést, azonban sosem tettem. Mindig vártam arra, igazából reménykedtem, hogy biztos csak más stílus, olvasás közben könnyedén meg fogom szokni. Azt kell mondjam, hogy tévedtem.
Az egész könyv során zavart ez a stílus, de az is lehet, hogy inkább ez a sok gondolat. És alapvetően nem is a mennyisége, hanem inkább a minősége. Az egész olyan volt, mint egy túlművelt 17 éves kamaszsrác kanos gondolatai, amit olykor kifejezetten gazdag szókinccsel látott el, máskor meg olyan közönséges volt, ahogy én sosem fogalmaznék. Már már zavart, pedig szerintem én bírom a gyűrődést. Sokszor hallottam már, hogy ezt a könyvet nevezik a legjobb, legszebb szerelmes történetnek az LMBTQ kategóriában, pedig szerelemről szerintem itt szó sem volt, sokkal inkább a vágyakról, aminek aztán végül behódoltak.
Az egész könyvnek talán a legszebb része a vége volt. Már a gondolatok is másak voltak, 20 évvel idősebb ember gondolatai, annyival érettebbek is voltak, és itt végre azt éreztem, hogy mindnek van értelme és jelentősége is. Az embernek, ha olvassa ezt a könyvet, szüksége van erre az utolsó szakaszra, hiszen enyhít minden bosszúságot. Azonban csak enyhíti, ettől függetlenül ott lesznek, mint Oliver Elio gondolataiban.
Ehhez az olvasásélményhez rengeteg pluszt adott a film, és annak szeretete, azonban lehet, hogy pont emiatt, és a rengeteg pozitív vélemény miatt túl magas volt az elvárásom a könyvvel kapcsolatban. Igazán nem tudom. Az egyetlen dolog amit biztosan tudok, amellett, hogy hogyan lehet megerőszakolni egy ártatlan barackot, hogy nálam ez a könyv most nagyon alul teljesített.
A legnagyobb sajnálatomra, de én erre nem tudok annyi csillagot adni, mint amennyit szeretnék, így ez nálam csak 3*-os teljesítmény. A könyvet senkinek, azonban a filmet annál több embernek ajánlom.
Borítóvélemény
A borító az tulajdonképpen egy kép a filmből, ami enyhíti a könyv okozta fájdalmaimat, és emlékeztet rá, hogy a történet egyébként kifejezetten szerethető, csak nem prózai műfajban ennyi töltelék gondolattal.Megveheted itt
Ha esetleg érdekelne a könyv, ide kattintva könnyedén elérheted.Befejezés
(...), nézz rám, egyenesen a szemembe, és szólíts a neveden.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNálam is itt a könyv kölcsönbe, eddig azt hallottam róla, hogy nagyon szép, meg talán azt is, hogy unalmasabb.. nem tudom, melyikkel kezdjem, a könyvvel vagy a filmmel :D
VálaszTörlésSzerintem a filmmel érdemesebb, bár ki tudja :,) lehet hogy nekem a film miatt nem tetszett annyira, mert azt viszont szerettem. A filmet mindenképpen ajánlom :)
TörlésKorábban nem igazán érdeklődtem a könyv iránt (a filmet tervezem megnézni, de nem az a kategória, aminél a regényt is mindenképpen sorra keríteném). Furcsa módon viszont, hiába volt negatív értékelés, elkezdett foglalkoztatni, milyen lehet ez a gondolatmenetes koncepció. :D Lehet, hogy később azért teszek vele egy próbát.
VálaszTörlésIgazság szerint annak is meg volt a maga szépsége, de engem többször idegesített, mint sem hogy élveztem volna. Ha esetleg megnézed a filmet vagy elolvasod a könyvet, akkor kíváncsian várom a véleményed :)
TörlésÉn teljesen fordítva voltam ezzel. A könyvet szerettem, a filmet meg nagyon nem. Emlékszem, hogy végig se tudtam nézni és pár jelenet igen traumatizált. Xd
VálaszTörlésEz valóban tök érdekes! Beszéltem még néhány emberről ezzel kapcsolatban, és ott is fele-fele arányban tapasztaltam ezt :)
TörlésSajnálom, hogy nem tetszett a könyv, szerintem azzal kellett volna kezdened. Mindig érdemes előbb a könyvet elolvasni és utána nézni meg az adaptációt (nekem az is tetszett összességében egyébként), bár ez csak az én véleményem persze. Jártam már én is így, hogy előbb láttam a filmet és a könyv csalódást okozott.
VálaszTörlésNagyon szeretem ezt a történetet, mert szerintem igenis szerelem volt ez köztük, bár főleg Elio részéről. Oliver inkább csak egy nyári kalandnak tekintette a srácot, de ettől még a nyaruk együtt nagyon jó emlék lett számára.
Megfogadom a tanácsod, és legközelebb a könyvvel indítok, bár általában úgy szoktam. Minden esetre örülök, hogy neked tetszett!
TörlésNéhány napja néztem meg a filmet, és bevallom, nem szeretném elolvasni a könyvet. Pont azért, mert azt érzem, amit te is írtál: hogy ezúttal a regény marad(t) alul. Sajnálom, hogy nem tetszett, de hálás vagyok, hogy megerősítettél ebben. (Amúgy... a barackos jelenet a könyvben is le van írva? o.O)
VálaszTörlésNe is tudd meg milyen részletességgel...
TörlésRemélem azért a film tetszett :)