Sziasztok!
Ezúttal egy mélyen megérintő könyvről hoztam Nektek bejegyzést, ami nem más, mint A lehetetlen valóra vált Leon Leysontól. Fogadjátok sok szeretettel!Fülszöveg
Még a legsötétebb időkben is - és főleg akkor - helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (erederi neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszówi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler listájaként híressé.Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja annak a fiúnak az ártatlanságát, akinek hihetetlen borzalmakat kellett túlélnie. A méltóság és a remény könyve ez, mely regényes formában tárja az olvasó elé az elképzelhetetlent.
Idézetek
(...) a hős egy olyan egy olyan egyszerű emberi lény, aki a legjobbat választja a legnehezebb időkben.
A története azt példázza, igenis számít, ha csak egy ember is képes szembeszállni a gonosszal.
Míg fel nem nőttem, rengeteg ostobaságot műveltem. És még ma is.
Címkék
2. világháború, 20. század, gyermekkor, háború, holokauszt, igaz történet alapján, lengyel szerző, Lengyelország, magyar nyelvű, memoár, regény, történelem, zsidóságÉrtékelés
Már évek óta terveztem, hogy beszerzem, majd elolvasom ezt a könyvet, azonban csak most került rá sor, hiszen rengeteg könyvet fontosabbnak éreztem. Hát hogy én mekkorát hibáztam!Egészen kiskorom óta érdekelt már a 2. világháború, mint téma, és annak eseményei. Legkedvencebb filmjeim is, mint a Kódjátszma vagy a Schindler listája is ebben a korszakban játszódnak. A regény egy kisfiúnak az életét meséli el, aki rajta volt annak a bizonyos náci embernek a listáján, aki rengeteg zsidót mentett meg, és akit csak úgy hívtak, Oskar Schindler.
Nem is tudom rendesen elmondani a véleményemet erről a könyvről, hiszen sokkal több van benne, és sokkal többet adott át nekem mint olvasónak, hogy én azt szavakba tudjam önteni.
Mind a 224 oldalával egy zseniális, lebilincselő, egyenesen letehetetlen mű, amit jelez is, milyen rövid idő alatt (egyik legnagyobb bánatomra) sikerült kiolvasnom. Az egész annyira őszinte - s ezáltal hiteles is - , hogy olykor már belefájdult a szívem. Az egészet teljes egyszerűséggel, gyűlölet nélkül adja át nekünk Leon Leyson, hiszen nem a bosszúvágy a célja, hanem hogy minél többen megismerhessék az igazságot, az Ő életét.
Olyan hatással van ez a történet az olvasójára, köztük rám is, hogy nem hiszem, hogy valaha is értelmesen, összeszedetten tudjak beszélni erről az olvasásélményemről. Az egész annyira emberi és valóságos, szinte nehéz elhinni, hogy valóban megtörténhet ilyesmi, és hogy meg is történt.
Az egész olyan, mint egy időtálló napló regény formájában. Az emlékek, az élmények, a fotók az olvasmány végén és főként az érzések, melyek minden alkalommal le lettek körmölve a lapokra, sosem fognak kimenni a fejemből, de nem is szeretném. Úgy hiszem, ez a könyv hozzátett a személyiségemhez, jobban is, mint ahogy én azt az elején hittem volna. Ezért nem tudok elég hálás lenni Leonnak, és Oskarnak, akinek köszönhetően életben maradt ez a csodálatos ember, és át tudta adni a történetét másoknak.
Ez a könyv mindennel együtt, amit tartalmaz, minden sorával, minden mondanivalójával, minden apró kincsével, amivel csak rendelkezik, nálam nem érdemel kevesebbet, mint öt csillag. Ez egy olyan könyv, amit egyszer az életben mindenkinek el kéne olvasnia!
Borítóvélemény
Szerintem ez egy olyan borító, ami egyszerre kellőképpen szerény, de ugyanakkor fel is hívja magára a figyelmet. Nem az a megszokott borító amire az ember azt mondaná, hogy gyönyörű, talán még csak azt sem, hogy kifejezetten szép lenne, de az én lelkemnek az egyik legszebb. Méltó köntöse ennek a történetnek.Megveheted itt
Ha felkeltette volna az érdeklődésed a könyv, ide kattintva meg is rendelheted!Befejezés
A legtöbb, amiben reménykedhetek, hogy olyan életet élek, melyre büszke lenne. Erre törekszem.
Ennek a könyvnek a címével korábban még nem találkoztam, de a második világháború, minden rémségével együtt, egy nagyon érdekes és megható téma, úgyhogy kíváncsi lennék erre a történetre is.
VálaszTörlésAz ember nehezen mondhatja azt, hogy "szeret" ilyen történeteket olvasni, de valahogy olyan elemi szinten magával ragadóak és elgondolkodtatóak, hogy rengeteget adnak az olvasónak.
Igen, ezekkel mind együtt tudok érteni, én is szeretem az ilyen történeteket, már amennyire szeretni lehet.
TörlésMindenképpen ajánlanám, egy új perspektívából láthattam, úgy érzem ☺️
Különleges és megrázó történet lehet. Véleményem szerint egy könyv akkor képes bevégezni rendeltetését, ha képes az olvasójából érzelmeket kiváltani. Márpedig ez a regény - az általad leírtak alapján - még többet is kihoz az emberből. Megismerteti a múlttal és lelkileg építi.
VálaszTörlésFel is veszem a kívánságlistámra!:)
Köszi az ajánlást és a megindító bejegyzést:
Barby
Nagyon örülök, ha elolvasod, szerintem mindenképpen megéri! :)
TörlésCsak 224 oldal? Azt hittem, jóval hosszabb, de akkor összekevertem egy másik könyvvel. Nem igazán szoktam II. világháborús könyveket olvasni, de ez nem tűnik rossznak, főleg, hogy memoár. :) Várólistáztam, köszi.
VálaszTörlésIge, egészen rövid, viszont szerintem annál többet ad :)
Törlés